Néha úgy érzem, “Ez az! Feltatláltam a spanyol viaszt!”, majd kicsit utánaböngészve a dolgoknak némileg szomorúan konstatálom, hogy ismét nem sikerült, sőt, sokadikként kulloghatok az előttem járók hosszú sora végén.   Ilyen heuréka-érzésem volt akkor, amikor elkezdtem tortázni. Majd kisvártatva…

  Szó, ami szó elnyelt az anyaság bermuda háromszöge, és egy elég komoly metamorfózison estem át, ebben a senki által be nem határolt, sokak által rettegett helyen. Háztartási gép lettem. Szinte észrevétlenül, mondhatni egyik napról a másikra lettem érző robot. „Pfujj!”- hallom az ősanyák vesékbe…

Még csak Egyeskével vívtuk a mindennapi csatáinkat, mikor egy szaklapban (értsd Nők Lapja, vagy Nők Lapja Psziché) olvastam arról, hogy sok elvetemült, alávaló, gaz galád szülő, bizony maffia módszereket alkalmaz csemetéje nevelésekor. Pfujj! „Én aztán soha! És egyébként is, szó se lehet róla!” -…