Ami eddig történt...

Nagy vonalakban felvázolnám széles olvasótáboromnak, hogy hogyan változott az életünk egy kicsivel több, mint két év alatt. Mert, ugye néha akadozik a szerverem, apadozik az írási lelkesedésem, meg a hullámok a fejem felett, meg a köd előttem, meg a köd mögöttem és a többi. Valahol fel kell venni a fonalat, amihez lassan már Ariadné segítsége is elkélne...

Szóval 2016 tavaszán eladtuk az édesapámtól kapott első családi fészkünket, a Sió kettest, ahogy Egyeske hívta. Kicsit ki is nőttük, kicsit csendesebb környékre vágytunk, kicsit rá is kellett volna költeni. Úgyhogy döntöttünk, és a kínálkozó lehetőségek közül kiválasztottuk a hozzánk illőt. A mélyvizes megoldást.

Saját tervezésű családi ház építése, a 10+10-es CSOK-kal, a férjem szüleinél lakással.

Vettünk egy telket, terveztünk egy házat, kerestünk kivitelezőt és átköltöztünk apjuk szülőházába. 

2016 őszén elsőszülöttünk megkezdte az óvodát. Arról már írtam, hogy milyen meseszerűen alakult az ő kiscsoportos léte. Papíron is, feketén-fehéren látszott az óvodában való tartózkodásának hol volt, hol nem jellege.

A közoktatásba való belépés markáns velejárója a gyermekek, majd egész család permanens ágynak esése. Megjártuk a Szent László Kórházat, a Balesetit és a Heim Pált is. A kórházi tartózkodás egy cseppet sem traumatizálta Egyeskét. A minap a Heim Pál előtt elhaladva megkérdezte, hogy "ez a Heim Pál Kórház"? Mondtuk neki, hogy igen. A következő kérdése az volt, hogy mikor jön megint ide. Engem, mint állandóan aggódó, fekete öves paramamit ott helyben levert a víz. Azonnal rávágtam, hogy remélem soha többé, mire Egyeske igencsak elszontyolodott. Aztán megértettem, gyerekfejjel a kórház jó, mert az aggódástól önkívületi állapotban lévő szülőanyák minden tilalmat negligálnak, ha az a poronty gyógyulását előmozdítja. Mobilozás, tabletezés, tévénézés időhatár nélkül, váháháááá! Itt lett volna a lehetősége a minőségibb minőségi időnek, de fiam nem élt ezzel a lehetőséggel. Az aggódástól megfáradva én sem erőltettem annyira. Mivel minden csoda, és a legtöbb kórházi megfigyelés is három napig tart, nem is bántam, hogy a zárójelentéssel együtt haza vonszolhattam azt a 15 kg társast, kisautót, színezőt meg miegymást. Inkább otthon minőségi időzzünk.

Annyira elirigyeltem fiamtól a kórház wellnesst, hogy decemberben én is kipróbáltam. Még egy kicsit rá is licitáltam a gyerekre. Bibibííí, anyát a szép sárga nínó autó viszi a kórházbaaaa! Sajnos az ok nem volt annyira humoros, ami miatt rohamkocsira szorultam. Elvesztettük Hármaskát, akit Egyeske nemes egyszerűséggel Gordonnak keresztelt el. Ez nem utal a politikai hovatartozásunkra, csupán a gyermek mese orientációját takarja, ugyanis ki ne tudná, hogy Gordon egy expressz gőzös Sodor szigetén.

2017 az építés éve volt. Én (sz)építettem a testemet. Azaz elkezdtem személyi edzővel edzeni, de a nagy áttörések és súly leolvadások előtt még hirtelen teherbe estem Négyeskével (akit Hármaskának fogok hívni). Továbbá leépítettem az egészségemet, mindenféle lelki történésekre hivatkozva. Bagatell. Egy csipetnyi IR, egy leheletnyi PM etc. (Ha valaki nem tudja visszafejteni a betűkódokat, az örüljön neki, mert akkor makk egészséges! Ahogy én is egyébként. Irónia vége.)

Mindeközben Apa épít(t)ette a házunkat. Az építkezés finisében Bauhausszal keltünk, Obiban ébredtünk és Praktikerrel feküdtünk. Álmunkban szárnyas szaniterek szálltak, színben hozzájuk passzoló wc kefével. Jártunkban-keltünkben cinkosan egymásra mosolyogtunk apával, hogy ni, az Auchan mosdójában is xyz csempe van, láttad, hogy a Mekis mosdóban xyz mosdó van, xyz csapteleppel. Te figyelj, a Burger Kingben három rétegű az ablak, vagy csak kettő? És fa, vagy csak fa mintájú műanyag? Szerinted ez a lazúr passzol az új cipőmhöz? Bővült a szókincsem is, amit hat év alatt erősen kikezdett már hol a terhességi, hol a kismama/szoptatós demencia. 

Ovit váltottunk. Alapozó tornára jártunk, és úsztunk is. Ketteskével szobatisztultunk. Bár itt nem indokolt a büszke kismama többes. A kisasszony két éves átmeneti állapotunk alatt megsokszorozta alap szókészletét. Minden nap közli is, már mindenki számára érthetően, a nők rendelkezésére álló napi szómennyiség 95%-át. Részben sokszoros ismétléssel, kreált, színes történetek árnyalt és erősen gesztikulált változatában.

Jöttünk, mentünk, (túl)éltünk. 

2018 áprilisában, stílszerűen, vallásunk fontos szakrális eseményeihez kötődve, egy halállal és újjászületéssel kapcsolatos ünnep napjain költöztünk. A Húsvétot, már a saját otthonunkban ünnepeltük. Nem kicsinyítve, vagy kicsúfolva, csak kicsiben másolva a Megváltót, nagypénteken mi is meghaltunk a dobozolásban, de Húsvét vasárnapjára feltámadtunk, elgörgettük az ágyaink elől a dobozokat, hogy valahova lépni tudjunk, és ezzel kezdetét vette az új életünk.

Most már júniust írunk. Hármaska ma 7 hetes, Ketteske Egyeske ex-óvodájában vendégeskedik, Egyeske pillanatok múlva berobban a bejárati ajtón maga mögött tudva a nyári szünetet megelőző utolsó előtti ovi napot, csatakiáltásával felébresztve az alvó Hármaskát. 

És a kávém megint kihűlt.