Bátran állíthatom, hogy a legtöbb szülő elköveti azt a botor lépést, hogy programokat kíván szervezni csemetéinek. Hogy mi is ezzel a gond? Őszintén, semmi. Csupán egyetlen nüansz, egy iciripiciri, hangyabokányi bökkenő van: a gyermeknek sose az érdekes, amit anya, vagy apa annak gondol.

Tényleg csöppnyi anomália, nemde bár?!

Hogyan is néz ez ki a mi házunk táján? Voilá!

Nyár, tehát nyaralunk. Ráncos vízilovakká áztattuk már magunkat a nagy magyar tengerben. Kicsit már talán unjuk is. Nosza, mozduljunk valamerre! Mondjuk állatkert, vagy falusi ökofarm, állatsimogatóval. Mindegy csak állat legyen! Mert az állat, az állati jó! Azt minden gyerek szereti, nem?! Hát... A maga módján valószínűleg minden gyerek szeret valamilyen állatot. Vannak a rajongó típusok, akik imádják a macskákat, kutyákat, hüllőket, rovarokat, vagy netán a dínókat, és fejhangon visítva konstatálják egy-egy kedvelt egyed feltűnését a színen. Vannak azok, akik rajongva tekintenek arra az egyénre, aki megmenti őket bizonyos állatokkal való találkozástól (pl. pók, méh stb). Vannak azok, akik úgy szeretik az állatokat, hogy majd' megeszik. A szó szoros értelmében is. Nem ragoznám, az állatok érzelmeket hívnak elő kicsinyekből és nagyobb laklikból is.

Engem is az a vezér elv vezérelt, hogy a gyerekek szeretik az állatokat, tehát menjünk állatos helyre. Az állatkertben (Budapest, Veszprém) a következő állatok láttán volt érezhető pozitív érzelmi elbillenés: vadkacsa és galamb. Mert ugye, ezeket a jószágokat Budapesten ritkán látja az én ízig-vérig pesti srácom. Egyértelmű rajongást csak a következő kitüntetett "egyének" nyerték el a fiam részéről: tűzcsap, billenő szemetes, fotocellás ajtó, takarmány szállító "dzsondír" fűnyíró traktor, a szurikáták nyári kifutójához épített, állatkert látogatóknak szánt betongyűrű-alagút és a műanyag, pedálos játék traktor a balatoni állatsimogatóban. A lányom fogékonyabbnak tűnt, de zsenge kora lévén, nem volt teljesen beazonosítható örömének tárgya.

Nem adtam fel a családi programszervezői poszttal járó feladatok teljesítését. Irányt váltottam. Ha nem jó a nézelődés, legyünk aktívak! Túrázzunk! Nézzünk várakat, vagy várromokat! Az erdő csendjét csak addig töri meg a nagyobb gyermekem üvöltése, amíg ott tartózkodunk. Már a kocsiból kiszállva is rettentő fáradt a sétához. Ha el tudjuk terelni, akkor elkezd futni. Ha elég volt a futás, akkor viszont gyökeret ereszt. Nincs átmenet, a séta ismeretlen fogalom. A várhegyre való kaptatás, újabb masszív ordítás. Hiába a sok mese a bátor lovagokról és vár királykisasszonyokról, fölényes és egyértelmű győzelmet aratott a Sümegi várban az ott készített kürtős kalács. Annyit elértem, hogy minden vár Sümegi vár, és kényszeresen kürtős kalácsot keresünk, még a Nógrádi vár romjai között is.

Na, jó. Lehet korai volt a történelmi előkészítés. Kulturális sokk. Evezzünk más vizekre! Próbáljuk azt az irányt, hogy valami olyan programot találunk ki, ami kötődik a gyerek egy kedvelt tevékenységéhez. Mondjuk, ha szeret biciklizni, akkor menjünk valamerre kerekezni. A közös bicajozás az első csermely fölött átívelő hidacskáig tartott. Ott megálltunk és végtelenítve kavicsot dobáltunk a csörgedező vizecskébe.

És itt feladtam a gondosan kidolgozott gyerekszórakoztatási projektjeimet. Felaprítottam és konfettit gyártottam belőle. Rájöttem, hogy ha azt szeretném, hogy igazán élvezzék a nekik kitalált együttléteket, akkor legyenek tényleg ők a középpontban.

Dobáljon követ, etessen kacsát, biciklizzen fel-alá, céltalanul, fogócskázzon, guruljon le lejtőn fekve, piszkáljon bottal iszapot. Bánom is én mit csinál, de azt jó kedvvel, beleéléssel tegye. Ma a Velencei-tóhoz mentünk. És a nagy semmit csináltuk. Rohangáltunk Á-ból B-be, teleszórtuk a tavat mindennel, amivel szabad, meghódítottuk a játszóteret, elnyaltuk az első jó idős fagyit, direkt elestünk, mert homokban fetrengni vicces, renitens módon használtunk minden játszótéri játékot, magunkra hívva a jóérzésű anyukák haragját. Barátkoztunk, kutyát kergettünk, merő szeretetből, hattyút etettünk. Nem történt semmi eget rengető, nem volt program.

És azt láttuk, hogy ez így jó!