Nehezen múlnak a (hó)napok...

Ugyebár, itt a nyár. Itthon van a gyerek, a tetőtéri hálószobákban 30 fok van éjszaka (nappal egy hangyabokányival több), vezetés közben a kocsi inverz kétéltűvé változik (lévén, hogy patakokban ömlik mindenkiről a víz, és derékszintig ér az utastérben). És halálra lehet rémíteni a bikini gondolatával. 

Nem tőlük félek!

Kánikula van a köbön. Ilyenkor csak tón vón jó, úgyhogy kikeressük a legbababarátabb apartmant és beindulunk. Jó magyar módjára, nekünk még mindig a Balaton a Riviéra, tehát "kocsiba be, ablakot le" és irány az autópálya. És fel is sorakoztattam az egész magyar könnyűzenei palettát. Gumicsizmát és esőkabátot csak azért szoktam pakolni, mert jeligém, hogy mindenre kell készülni. És eddig a nyári időjárás nem cáfolta meg a gondolatmenetem. Idén is kijutott nekünk a jóból.

Esik az eső, csepereg, sorversenyre gyerekek

Zivatarok, felhőszakadás, egész napos csendes angolos eső és egyéb vizes nyalánkságok. Nálunk Spárta van, ha két percig nem esik, akkor megyünk fürdeni, mert Balatonon vagyunk, és itt fürdeni kell! Amikor azonban két percre sem áll el, akkor kezdődnek a gondok. 

Kelés hajnali 7 órakor. Attól, hogy nyaralunk a gyerekek biológiai órája nem áll át hálidéj üzemmódba. Ki gondolta volna... Hamvába holt törekvések a visszaaltatásra, hogy legalább mi, szülők, hadd lustálkodjunk már. Elvek sutba dobása tizedmásodpercek alatt. "Nesze, itt a tablet, játsszódjá' egy kicsit!" Utána egész nap konstans lelkifurdancs, az elvek sutba dobása okán, anyai részről. Reggeli. 

A tabletezés továbbra sem hagy nyugodni. Rágódom. Ténylegesen és elvi szinten is. Hol húzzuk meg a határt? Nem lehet határok nélkül játszani. Játék. Határok. Heuréka! "Játék határok nélkül!" - születik meg a gondolat, de már régen nem a digitális kütyükre vonatkozóan. Az asszociációs láncolat végigjárása közben visszatértem a viharos valóságba, és kitaláltam, hogy sorversenyt csinálunk, ha már az időjárás így "megengedte"...

A hajdani televíziós játékot csak annyiban adoptáltuk, hogy volt sárga a gyerekeim ruháján. A díszletet, a jelmezeket, a feladatokhoz szükséges bőséges és szórakoztató eszköztárat nem tudtuk megidézni. Igaz, nem is volt cél. Továbbá csecsemőknek, esetünkben sorverseny-szűz gyerekeknek minden új alapon, bőven elégséges volt az evőkanál-kupak-ásványvizes palack-labda kelléktár.

A feladatok hűen tükrözték a rájuk fordított minőségi készülést. Persze ez csak egy képzett animátornak, vagy egy mindent megélt szülőnek (és nekem) tűnik fel. Tehát, volt:

• kupak egyensúlyozás kanálban, asztal körül, időre
• labda egyensúlyozás ásványvizes palack száján, asztal körül, időre
• labda szlalomozás, apa által készített pályán, törölközőkből, időre
• célba gurítás, különböző méretű labdákkal, ásványvizes palackokra
• palack akadálypálya (ásványvizes palackok átugrása)
• kosárlabda, pontosabban (felmosó)vödörlabda

A feladatok teljesítése, a pontszámítás, az eredményhirdetés és a díjazás együttesen nem haladta meg a 45 percet. DE! volt az időjárásnak kb. háromnegyed órája meggondolni magát. Hála Istennek, úgy ráijesztettünk a légköri tevékenységekre, hogy megszűnt esni, és innentől zöld, de vizes utat kaptunk minden programra.

Rövid összekészülés után (szintén 45 perc), elmentünk Balatonboglárra játszóterezni (a bobnál túl sokan voltak, a kilátóhoz nem volt elég indíttatás, a kalandpark vizes volt), majd átgurultunk Balatonfenyvesre, hogy századmagunkkal szafarizzunk a fenyvesi kisvasúton, mert nincs jobb dolog a világon a vonatoknál!

Apjukkal abban a tudatban voltunk, hogy a Váli-völgyi kisvasútnál értelmetlenebb járat nem létezik, de azért a fenyvesi vasútban, lehet, hogy mozdonyára találna... Mindkét vonal szuper, izgis, csodás, klassz, csak szuperlativuszokban tudok róluk beszélni, de akkor is. Jobbra nézünk préri, balra nézünk préri, végállomás (?) préri. És ugyanez vissza. Mivel már rutinosak vagyunk, tudjuk, nem kell túlgondolni a gyerekeknek tervezett programokat. Felültünk egy vonatra, ami el is indult, sőt, megtett néhány állomást! Nem kell ennél misztifikáltabb szórakozás. A kalauz, a vonat "mosdója", a fék, a két kocsi közti zárt ajtó, a többi család nass készlete bőven elég látnivaló és inger a gyerekeinknek. A tájban gyönyörködjön az, akit nem köt le a kóla sziszegése és a csoki, vagy csipsz papírok csörgése... Mi csak kiflit vittünk. Mondom, hogy Spárta van.

Szárszó felé félúton összeverekedtek az aprónépek, így majdnem lett egy siófoki kórház körünk is. De utóbb kiderült, hogy Egyeske nem törte ki Ketteske karját, csak elhajlította arra, amerre az alapból nem hajlana annyira, amit a kisebb végkimerülésében egy kicsit túlreagált, amit az anyjuk jó szokásához híven túlaggódott...

Mire mindenki kedélye megnyugodott, az időjárás is átgondolta a dolgokat, és másnapra már olyan biztatókat mondtak az időjósok, mint a Balaton vize 22 fok lesz, a legmagasabb nappali hőmérséklet 26 fok körül alakul. Gyerekek! Holnap fürdőidő lesz, úgy készüljetek! Megyünk a strandra!