Belépés csak saját felelősségre!

Vannak helyek, ahova csak a kiválasztottak nyerhetnek bebocsátást. Ilyenek a különböző népek, törzsek szent helyei, ahova kizárólagosan az arra méltó, ill. hivatott sámán, táltos, vagy pap léphet be. Szakrális helynek számít a zsidóknál a Szent Sátor. És nálunk a bababoltok.

Bár sehol sem kérnek pozitív tesztet, ahhoz, hogy bemehessen az ember, én mégis azt éreztem, hogy gömbölyödő pocak nélkül kívül tágasabb! Természetesen lehet ajándékba is venni baba dolgokat, teszem azt babalátogatóba, vagy keresztelőre menvén. Továbbá legjobb tudomásom szerint sehol sem tiltott, vagy büntetett dolog a nézelődés.

Amikor végre legálisan átléphettem a fotocellás ajtók nem létező küszöbét, azaz állapotos lettem, rájöttem, hogy inkább hasonlítanak ezek a boltok Dante Alighieri Poklára az Isteni színjátékból, mint a látvány sugallta baba kánaánra. Felületesen szemügyre véve a sokszor repülőgép hangár méretű üzletet, önkéntelenül felszakad az emberből az ismert szállóige: „Ki itt belépsz, hagyj fel minden reménnyel!” És tényleg!

.

Hol van Ariadné fonala?

Újdonsült kismamaként az embert már az üzlet torkolatában elkapja a „Jajj, de cuki, ezt nézd, mindjárt megzabálom” édesen mámorító, babaillatú rikító-pasztell örvény, és ha nincs résen, el is nyeli. Egy fél napra. Vagy legtovább a bolt zárásáig. Bébibolt mint Charybdis. A kínálatot pásztázva azt kívánjuk, bár mi lennénk maga „százkarú” Siva istennő, mert akkor minden karunkkal más és más sorban kutakodhatnánk egy időben. De szerencsés esetben is csak kettő kéz adatott nekünk. Számításba vehetjük kísérő(i)nk felső végtagjait is, de így is távol járunk még a száztól.

Csöpp' a szükségletek tengerében

Tovább nézve a tengernyi, sőt inkább már óceánnyi babaholmit több kérdés is megfogalmazódik az emberben a Melyiket válasszam? és a Mit muszáj visszatennem? mellett. Például: Erre mind szükség van? Biztos, hogy ezek mind kellennek az érkező kisembernek? A válasz minden marketinges igyekezet ellenére nemleges. Kérem alássan a gyermekáldás ugyanúgy iparággá vált, mint az esküvő! Ha őszintén válaszolnánk arra a kérdésre, hogy mire van szüksége egy újszülöttnek, sok üzlet lehúzhatná a rolót! Egy csepp embernek elsősorban az édesanyjára van szüksége. Puff. Nem rágcsaláncra, meg meggymagos melegítő párnára. Nem is több százezres babakocsira, vagy bútorkollekciór

314.000 magyar forint, kutya nélkül

Egy babának szüksége van még pelenkára, ruhára, egy helyre ahol lakhat és aludhat, és különböző etetési és ápolási alkalmatosságokra. Nagy segítség, ha van még babakocsira, autósülésre (netalán mózeskorsárra) és esetleg valamilyen hordozó eszközre (kenguru, szövött vagy rugalmas hordozókendő, mei tai, csatos hordozó stb) is keret. Sokaknak ez a minimál lista, de el kell, hogy keserítsem a nagyérdeműt. Az imént említettek nagy része nélkülözhető. Vagy nem úgy tűnik? Ettől szép a babaipar!

Az ismeretségi körömben többektől hallottam, hogy akkor vállalnak gyermeket, ha meg lesz rá a keret. Szerintük nincs elég pénzük ahhoz, hogy a baba számára megteremtsék a megfelelő körülményeket. Egy csecsemő számára a megfelelő körülmény, ha a szülei egy fedél alatt és békében várják őt. Szerintem. Minden mást, ami őt körülveszi, születése után effektíve nem is látja. Vagy ha igen, akkor is fordítva. Szóval, nem fontos, hogy a gyerekszoba olyan legyen, mint egy katalógus fotó, illetve nagy érdeklődést nem fog tulajdonítani a pár napos csöppség az ágyra szerelt zenélő-forgó iránt, vagy a pancsi állatkáknak. Szomorú játéksors!

A biznisz az biznisz

A babaipar él és élni fog, mert élteti a kismamák ősi ösztöne (A legjobbat szeretném a gyerekemnek) és ugyanolyan ősi bizonytalansága (Mi a legjobb a gyerekemnek?). Sokat változott a világ amióta mi, szülők felnőttünk. És nem csak a babapiaci kínálat mindennemű és irányú növekedésére gondolok. Hanem arra, hogy kiktől kérünk és fogadunk el tanácsot, vagy honnan szerezzük a számunkra releváns információkat. Az olyan, sokszor ördögnek tulajdonított, dolgok mint a médiumok vélemény formáló szereppel (is) bírnak. (Erről bővebben itt és itt olvashatunk.) Az, hogy kire, vagy mire hallgatunk, hatással van az életünkre. Akár arra is, hogy mennyit és hol fogunk költeni születendő gyermekünkre. Ha sok csatornából halljuk, és csatorna alatt nemcsak a televíziós csatornákra gondolhatunk, hogy bizonyos termékek elengedhetetlenül szükségesek egy kismamának és babájának, akkor lehet, hogy meg fogjuk venni azokat, annak ellenére, hogy nem feltétlenül gondoltuk mi magunk szükségesnek korábban. Folyománya: felesleges dolgokat fogunk venni. Más példa: ha minden kismamáknak szóló újságban B bababolt hirdetéseibe botlunk, kérdéses helyzetben nagy valószínűséggel oda fogunk elmenni, mert az lesz az első, ami eszünkbe jut.

Kelengye kisokos

A kéretlen elméleti kirohanás után álljon itt egy kis gyakorlati útmutató! Érdekességként megjegyezném, hogy nem mindegy, hogyan keresünk rá az interneten arra, hogy mire van szüksége egy csecsemőnek. Ha azt írjuk be, hogy a csecsemő szükségletei, akkor nem a tárgyi dolgokat tartalmazó listához jutunk el, hanem az annál sokkal fontosabb dolgokhoz. Nagy szavakkal mondva, a kicsi valódi szükségleteihez. Ha azt kérdezzük gugli (Google) barátunktól, hogy Mi kell a kisbabának, akkor könnyűszerrel ugorhatunk a különböző oldalak preferált listáihoz. Hadd mutassak egy webáruházas kelengyelistát. Két gyermekem van, de sok minden hiányzik még a javasolt készletből... És hiányozni is fog!

Plüss hátán plüss, mint a babkelengye elmaradhatatlan eleme.

Kezdő kismamaként én is kiműveltem magam mi kell a babámnak témában. Legnagyobb segítségem egy könyv volt, Dr. Miriam Stoppard Babakönyv című műve. Nem egy mai darab (1983-as az eredeti angol alkotás), a gondolatai viszont kiállták az idő próbáját.

Tanácsok a kelengyéhez (az őskorból)

1. Nem kell mindent megvenni, amit reklámoznak! (Emlékeztetőül: 1983-as a könyv!)

2. Kérdezzük meg rokonainkat, ismerőseinket, hogy mik azok, amiket megvettek, de nem használtak! (Az is érdekes, hogy mit használnak, de nagyobb segítség, ha a felesleges dolgokra hívják fel a figyelmünket.)

3. Nem fontos, hogy minden vadonatúj legyen! (Úgyis az online piacterek aranykorát éljük!)

4. Sok dolgot, mi is elkészíthetünk! (Jelszó: krea mamma)