2017.01.23. Hétfő
Nemzeti gyásznap. A nap, amikor torokszorítóan nehéz szülőnek lenni. Amikor több pálfordulás megy végbe a gyereknevelés, anyaság, szülőség területein, mint amennyi a gyermekek születése óta megszámlálható volt. Egy minden szülőt érintő Megállj! Egy nap, amikor megáll az idő.
A szombat reggeli kávé szürcsölés óta valahogy nem akar újra indulni a rendszerem. Nem tudom helyreállítani maradéktalanul az azelőtti önmagam. Nem vagyok érintett. Semmilyen módon. Csak a szülői mivoltom, ami közös a talán évek múlva ocsúdó édesanyákkal, édesapákkal.
Mondani szeretnék, de nem tudok. A képzeletem máig betöretlen, és zabolázatlan csikóként nyargal a történések mezsgyéjén. Tragikus víziók. Pedig nem akarom látni. Távolítanám az eseményeket, jobb lenne a közöny. És ki vagyok én ebben? Egy senki, mégis megragad a fájdalom és kiránt a saját életemből. Nem vagy érintett! Hogy jössz a fájdalomhoz! - figyelmeztetem magam.
Sokan mondani szeretnének valamit. Politikusok, szakértők, újságírók, bloggerek. Beszélnek mindenről. Olykor esetlen szóképeket is használva. Szólnak arról, hogy a tragédia átértékeltette velük a saját gyermekükkel való viszonyukat. A beszédmódjukat. A szeretetüket. Pedig ők sem érintettek.
A szenvedők nem akarnak szólni. Én szólnék? Én meghalnék...
Szégyenlem magam, mert hálás vagyok. Hálás, hogy köhög és rémálmában sikítozik a gyerekem, hogy felsír és álomba kell ringatnom. Hálás vagyok, hogy hálát adhatok értük.
Hallom a rengeteg "miért"-et is. Nekem egyetlen van. Miért kell egy ilyen esemény, hogy ránézzek kívülről magamra, és máshogy viselkedjek a gyerekemmel?
Szégyenlem magam és bocsánatot kérek az összes érintett hozzátartozótól, hogy az ő tragédiájukban a magam fájdalmát kutatom! Nem tehetek másképp.
Mi, akik nem vagyunk közvetve, vagy közvetlenül érintettek, csak az ő fájdalmuktól megérintettek, ha hiszünk, imádkozzunk értük! Az elhunytakért, a gyászolókért, a sérültekért, az ő életükért küzdőkért és egymásért! És szeressük jól a mieinket!
"Azt sem tudjátok, mit hoz a holnap! Mert a ti életetek olyan, mint a lehelet, amely egy kis ideig látszik, aztán eltűnik." (Jak 4, 14.)
