Előkészületek

Sok anyasággal, anyák hétköznapjaival kapcsolatos írás felhívja a figyelmet arra, hogy anyaként nem szabad minden korábban örömöt okozó tevékenységünkről lemondani. Mindegy miben lelte örömét az adott édesanya, ha nagyon szívlelte azt a tevékenységet, hobbit, akkor folytassa a gyermek megszületése után is. Nem jó, ha arra hivatkozunk, hogy a gyerek mellett nem jut rá idő! Ha szerettük, csináljuk! Egy anyának is jár a flow!

A z áramlat (flow) tana - Csíkszentmihályi Mihály

Igaz, már sokszor az is boldogsággal tölti el az embert, ha kap egy vouchert (utalványt / kupont) a saját otthonából való kiszabadulásra, és megy, amerre lát. Irány az ég alja! Nem is kell eljutni az örömöt adó fodrászig / manikűrösig / plázáig / edzőteremig / könyvtárig / moziig / kávézóig stb. Már az is bódottá, hogy kijutottunk! Nesze neked Csíkszentmihályi! Egy pindurka közbevetés: amikor először eljutottam egy szabadulószobába azonnal megláttam a  piaci rést ebben a műfajban. Egy anya minimum 3 maximum életfogytiglan nem "szabadul" a gyerekek mellől! Nosza, nyitok otthon egy ilyen szabadulós izét! Csak az időkeret nem 60 perc lesz... Gyere, drága barátom! Én fizetek, ha ki tudsz innen jutni!

A fent említett internetes jó tanácsokon felbuzdulva már többször nekikezdtem sütni. Otthon. Gyerekekkel. Korábban sütéssel jött a flow. Gyerekkel a sütésnél jön a flow, meg az egész konyha tartalma...

Az ivadékokkal való kotyvasztás bináris rendszerben is felvázolható: Engedem, vagy nem. Mivel azt is olvastam valahol, hogy nem attól tanul meg a gyerek valamit, ha állandóan mondom neki, hogy ezt vagy azt csinálja, hanem akkor, ha én is csinálom, és ő is csinálhatja velem, így a legtöbbször engedem nekik, hogy különböző házimunkákban velem tartsanak. Sokszor és szívesen be is kapcsolódnak anyjuk dolgaiba. Együtt indítunk mosást és mosogatást, együtt teregetünk, együtt sütünk, főzünk, barkácsolunk. Együtt mosdózunk, együtt szelektáljuk a ruhákat, együtt írunk blogot, együtt gyakorolunk a gitárra. Bár az utóbb felsoroltakat szívesebben végezném egyedül...

Erről beszélek, Nyuszómuszó!

Hozzávalók

Egy anya köztudomásúlag szereti a kihívásokat, mivel van gyereke. Az már kismiska, hogy együtt süssön vele, velük. Íme egy sütemény elkészítése két gyerekkel.

0. Pakolj el mindent arról a helyről, ahol a sütemény fog készülni. Ne legyen elől semmi! Egy hajszál, kis papírgalacsin, elszáradt fűszernövény levele, morzsa se maradjon a felületen! Bármi belekerülhet az elkészítendő tésztába. Bármi! Nem részletezném. Kevés hozzá a képzelőerőm.

1. Készítsd elő a hozzávalókat! A kiló lisztet / cukrot / doboz tojást, tejet, amit a gyerekek a kamrából kijövet elejtettek véletlenül, takarítsd fel, de gyorsan, addig, amíg meg nem jelennek melletted a játék partvissal és felmosó készlettel a csemetéid!

"Drágám a sütibe kell a rum?" "Nem, belém..."

2. Készítsd elő másodszorra is a hozzávalókat, ügyelve arra, hogy a gyerekek csak a zárt sütőport, vaníliás cukrot, rumaromát, mandulaaromát kaparinthassák meg! Vagy, amiért nem kár...

3. Ha eljutottatok a konyhapultig, akkor jön a neheze! Válogasd szét az előkészületek közben a felületre érkezett termékeket! Ami nem kell a süteménybe, tedd arrébb (játékbaba cumisüvege, műanyag zöldség, félberágott ételmaradék, baba fésű, filctoll, plüss kutya, cumi stb.)! 

4. Készítsd elő a keverő tálakat és a mérleget! A folyamat közben érkezett játék lábosokat, konyhai eszközöket tedd arrébb! Az időközben mögéd került kisautót, babakocsit babástul, játék fürdőkádat egy jól irányzott rúgással távolítsd el! A nagyobb gyerek által kibontott liszt maradékát mentsd meg, majd tedd minél távolabb a műveleti tereptől! Tégy így a süteményhez előkészített összes hozzávalóval! Végy egy nagy levegőt!

5. Az előkészített mérleget óvd, mint a Szent Koronát! Fennhangon koordináld a munkafolyamatot! Artikuláltan, érthető hangossággal tudasd a segítőiddel, hogy miből és mennyit fogtok kimérni! Ha még eszeden vagy, engedd, hogy az erre alkalmas ügyességű gyermek öntse a mérőtálba és mérje le a hozzávalókat! Ha  már mérsékelten önkívületi állapotban vagy, akkor mérd ki a hozzávalókat, de engedd, hogy a gyerek adja a kezedbe azokat! Ha már nagyon idegállapotban vagy, akkor csinálj mindent te magad, de legalább hadd nézze a gyerek!

A gyerekek nem, de a helyzet azonos.

6. A kimért hozzávalókat dolgozd össze a recept alapján! Legyen az adalékokból valamilyen massza, ami hozzávetőlegesen hasonlít az előzetesen tervezett tészta gyermek előtti korból felidézett állagára. Ha linzer, akkor ne folyjon. Ha piskóta, akkor ne legyen gyúrható. A recept diktálta sorrendiség hamvába holt ügy. Legalábbis egy 4 és egy 1,5 éves esetében. A recept, amúgy is felejtős, annyi a teendő vele, mint Lali (Rudolf Péter) alkoholmentes sörével Gaben (Reviczky Gábor) szerint. Elvileg elkészültél a tésztával. Brávó!

Mit kell a recepttel csinálni? Na?!

7. Ha a választott sütemény piskóta, fellélegezhetsz, ha a gyerekektől megfelelő távolságban helyezted el a nyers masszát. Ha óvatlan voltál, esélyes, hogy az egyik gyerek tetőtől-talpig, a másik meg tokától-bokáig maszatos. "Épphogy csak megkóstoltam", zengik kánonban. Látva a belenyalintás eredményét, előveszed a kisebb formát és imádkozol, hogy ne kelljen sokat emlegetni majd a kis Vukot az este folyamán. Sütőpapír a formába, tészta beleoktrojálva és kész! Sütés, tűpróba, jó étvágy!

Ha linzert gyúrtatok be, akkor kösd föl a pendelyed, mert jön az atomvillanás második felvonása: a szaggatás. Liszt újból elő, deszka, gyúrófa és szaggató előkészít. Induljon a banzáj! A ház már régen szétesett...

A konyha lisztfelhőbe borult. És a gomolygó sűrű liszt ködből kiemelkedett a nyers massza, testet öltvén maga a teremtés. És Anya látá, hogy ez jó.

Amikor te szaggatsz:

Tészta kinyújtása: Előveszed a deszkát, sodrófát és a formatárolót. A belisztezett deszkán egyenletesen kinyújtod a tésztát. Ha kell alálisztezed. 

Forma belisztezése: A formát, mellyel szaggatni szeretnél kicsit belisztezed, hogy ne tapadjon hozzá a tészta.

Lyukasztás: A lisztes formát a tésztára nyomva kiszaggatod, ügyelve arra, hogy a legkevesebb resztlit hagyd. A formában levő tésztát, óvatosan kiszeded, majd a tepsibe teszed. A maradékot összegyúrod, majd újra kinyújtod és szaggatod, amíg el nem fogy.

Megkenés: Felvert tojással egy ecset vagy toll segítségével a tészták tetejét megkened.

Sütés: A megkent süteményt előmelegített sütőbe teszed és készre sütöd.

Amikor gyerekkel szaggatsz:

Tészta kinyújtása: Deszka, sodrófa annyi méretben és anyagban, amennyi gyermeked van. A belisztezett deszkán a belisztezett tésztát, ami kvázi tocsog a lisztben, minden gyerek minden oldalról üti-vágja, húzza-vonja, vakargatja, csipkedi, kóstolgatja, dobálja stb.

Forma belisztezése: A tárolót, melyben korábban a formákat tartottad, elvitte a Linzer-kinder hurrikán, tartalmát a szélrózsa minden irányába elhajítva. A gondosan kiválasztott forma darabokra egyesével egy-egy kiló liszt borult, hogy véletlenül se ragadjon hozzá a tészta.

Lyukasztás: A lisztes formákat a tésztába mélyesztjük, a kivágott formát a tésztában hagyjuk, majd rámegyünk újult erővel az előzőleg félig kiszaggatottra. A vonalon vágás elsajátítása híján a kontúr kissé megcsúszik, de a szaggatvány elválasztódik a tésztától. A felismerhetetlenségig masszírozott tészta amőba egy jól irányzott dobással a tepsiben landol.  Még három lyukasztás után az aprónép dolga végeztével elsomfordál. A maradékot összegyúrjuk, majd újra kinyújtjuk és szaggatjuk, amíg el nem fogy. 

Megkenés: A véletlenül eltört tojás feltakarítása után felvert tojást véletlenül beleborítjuk a tepsibe, ügyelve arra, hogy a tésztákra is jusson belőle valamicske. Linzer omlett.

Sütés: A megkent süteményt az előmelegített sütő előtt pofával a földre ejtjük. 

Egyéb tésztafélékről (rétes, muffin, bögrés sütemény, kelt tészta stb.) tapasztalat híján nem szeretnék nyilatkozni. Bár azt gondolom, az elkészítésük módja nem térne el sokban a felvázoltaktól. Csak annyit ígérhetek az egyéb tészták elkészítése kapcsán, mint annak idején W. Churchill - "csak vért, erőfeszítést, verítéket és könnyeket". Persze nem ennyire tragikus egy sütemény elkészítése, de néha az atmoszféra már jobban hasonlít egy háborús övezetre, mint konyhára.

Annyit talán hozzáfűznék a kelt tésztákhoz, hogy remek stresszoldó hatásuk van. Ha nagyobb már nagyon agyon verte a kisebbet, érdemes bedagasztatni vele egy kalácsot, vagy egy aranygaluskát. Hátha kiéli rajta a felgyülemlett stresszt. Legalábbis Egyeske kisebb korában nagy élvezettel püfölte dédinél a húsvéti sós kalácsot.

Edd meg, amit sütöttél!

Ízre biztosan finom lesz az elkészült sütemény, hiszen Anya is részese volt a folyamatnak és meg-megújuló erővel mentette a menthetőt a sütés összes fázisában. Attól nem kell félni, hogy ehetetlen ízű lesz. Legalábbis nálunk. Bááááár... Jobban belegondolva egy óvatlan pillanatban bármi tésztává válhat... Hát, ja.

Az állaga már inkább lehet bajos. Leginkább akkor, ha valamilyen frissen beütött krach következtében a sütemény bennfelejtődik a sütőben és sajnálatos módon elhamvasztódik... Vagy, ha valamelyik hozzávalóból egy hangyabokányit több kerül a sütibe. Vagy, ha a sütőből frissen kivéve óvatlanul belénk száguld maga Atom Anti.

A formája senkit sem fog érdekelni, hiszen hiper cuki gyerekpraclik munkálták és az mindent feledtet. Ettünk mi már pont-pont-vesszőcske bejglit. Az óvatosan feltekert nyers bejgli remek felülete a kibontakozó rajztudásnak. Elég annyi, hogy a pont-pont ember gyakorlás után már nem kellett azon aggódnom, hogy szét fog-e repedni a bejglim. Karácsonykor, ha már én nem is, a linzer tésztánk igen kipihent volt, mert két napot hűsölt a kamrában. Nem kellett volna sokat erőlködnünk a szaggató forma kiválasztásával. Mindegyik ugyanolyan puszedli alakúra dagadt. Vonat vagy csillag, nem volt érzékelhető különbség. A leveles tésztás karácsonyfa, melyet ajándékba adtam, mindkét gyerekem DNS-ét tartalmazta. Mivel a fenyő tölteléke csokikrém volt, elkerülhetetlenné vált, hogy az állandóan újranyálazódó ujjacskák ne érintsék a fa felületét. Bocsi Dávid, hogy innen tudod meg! Több titok nincs, becsszó!

Ez a nyers állapot, belül a gondosan elrejtett dezoxiribonukleinsav

Romeltakarítás

Minden sütés legkellemetlenebb velejárója a takarítás. Tinilány koromban kezdtem sütögetni. Kezdeti szárnypróbálgatásaimat hamar letörte zordon anyám realitása. Piskótával kísérleteztem. A begyúrós tésztákhoz nem fűlött krémezett-lakozott kamasz kezem. Fúj! Az olyan undi! De a piskóta jóval több koszos edényt generál, mint a többi sütemény. Egy fehérjés, egy sárgájás, egy keverő. Én nyilván otthagytam a mosogatóban a mosatlant, mint eb a Szaharát, ugyanolyan megfontolásból, mint ahogy a margarinos tésztaféléket sem illette kezem. Undiiiii! Ezt látva édesanyám üdvrivalgásban tört ki. Azt "javasolta" emelt hangon, hogy inkább ne süssek, ha a takarítást nagyvonalúan ráhagyom.

Eszembe jutott többször ez az epizód miközben a gyerekekkel sütögetőset "játszottunk". Úgy tűnik a tisztogató hadművelet  minden idők minden anyájának saját, senkire át nem ruházható feladata. Ez van, anyuk! Egyébként szívesen segítenek a gyerekek suvickolni, csak nem egy kimerítő linzerparti után. Csúnyán szólva ilyenkor már az is segítség, ha magukat kitakarítják a rusztikus, második világháborús stílusjegyeket magán hordozó konyhából. 

Az utolsó morzsa

Talán első olvasatra úgy tűnik, hogy kálvária a gyerekekkel való sütés, de nem az. És ezt most nemcsak azért mondom, hogy szépítsek a zord valóságon. Több takarítással jár a folyamat, az bizonyos. És több feszültséggel is, ha a tökéletes torta-csoda a cél. Ha minőségi időt akarunk, és önfeledt gyerekeket, akkor viszont nem lövünk mellé a közös sütizéssel. De azért tudjunk sütni! Az nagyon bevállalós, ha mami se gasztroangyal, és az egyetlen, amit életében sütött az égethető gyurma... Vagy a haja. Mondjuk azt nem meg-, hanem be szokták sütni...