anyatudja

A bizonytalanság ötven árnyalata

2017. április 10. 15:49 - Anyatudja

Olyan szívesen megragadnám az anyaság velejét! De már a bevezető megírásakor látszik, hogy meddő próbálkozás.

Mert, hogyan is írjak a jelenlegi főszerepemről?

Idealisztikusan vagy realisztikusan? Az anyaság egy gyönyörű, élethosszig tartó hivatás, melyben tündéri édes csodalényeket terelgetsz a valakivé válás útján, és ennél jobb dolog veled nem is történhet. Kontra állandóan le vagy hányva, vagy ha az nem, akkor minimum beléd kentek valami ragacsos, kimoshatatlan elegyet, miközben a hajad már gumi nélkül, magától lófarokba rendeződik, Apát fényképekről ismered csak fel, az alapzaj már fel sem tűnik, csak a hiánya, de ha zaj nincs, akkor helyette biztos valami baj van stb.

Címszavakban vagy cirádás barokk körmondatokban? Nagyon fáj, megszültem, erős vagyok, szoptatok, nincs tejem, nem kakil, végre kakil, nyakig olyan, miért nem alszik, vesz levegőt, aggodalom, mindjárt leesik, mindjárt belenyúl, mindjárt megeszi, már megette, mindegy, lassan szaladj, vigyázz, öltözzél, megyünk az oviba, mindjárt leesik, megyünk a kórházba, torta a földön, 2-es típusú diabétesz Húsvétkor, Mikuláskor, karácsonyfa a földön, anya romokban, anya kimenőn, anya megújult, anya főnix. Kontra anyává válni és anyának lenni komoly belső, lelki munka eredménye, nem egyszerű átállítódás, mely a gyermek születésével automatikusan megy végbe, hanem valami teljesen új, ami ugyanakkor természetesen a meglévő „alapanyagokból”, tervekből, vágyakból, tudásból, érzésekből építkezik.

Pesszimistán, optimistán, realistán szóljak az anyaságról? Netán egy jó adag, maró (ön)iróniával, vagy negédes kedélyességgel? Frappánsan, formálisan, didaktikusan?

"Hogyan mondjam el"? "Száz a kérdés, egy a válasz".

Egy biztos humor és önirónia nélkül anyának lenni lehetetlen küldetés. Szerény véleményem szerint.

Mindemellett számomra az anyaság egy biztos bizonytalanság.

Mert már a fogantatást megelőzően is olyan döntések meghozására kényszerülök leendő anyaként, amihez vajmi kevés fogódzót kapok, vagy találok, melyekben legtöbbször egyedül maradok a belső hangommal. "Könnyítésként" tihanyi Echóként visszhangzik a fejemben a rengeteg anyasággal, gyerekkel, családdal, neveléssel kapcsolatos információ, elvrendszer, pszichológiai-, gyermekétkeztetési-, egészségügyi irányzat. Azaz minden, amit tudni "KELL". Vállaimon kis Vekerdy-k és Feldmárok ülnek, tanácsokat osztogatva a kérdéses élethelyzetekben.

És mindeközben anyaként állandóan döntéseket hozok. Otthon szüljek, vagy kórházban? Apával, dúlával, fogadott orvossal, vagy szülésznővel? Ha megszültem szoptassam, vagy tápszerezzem? Ha szoptatom legyen ISZISZ, vagy 3 óránként adjam? Az ujját szopja, vagy cumizzon? Beoltassam, vagy ne? Ha oltatom, mindent kapjon meg, vagy a kötelezőket? Mikor tápláljam hozzá? És ha hozzátáplálom hogyan? Pürézzek, vagy BLW-zek? Mibe pelenkázzam? Eldobható, vagy mosi? Hordozzam? Kenguruban? Kendőben? Hol aludjon? Velünk? Külön?

És akkor még a komoly kérdésekről mit sem szóltam. Mégis már gigászi káosz van az elmémben. "De miért?"

Mert annyira akarok jól szeretni, hogy néha már csak a szeretésre nem jut energia a mindent elárasztó kérdés cunamiban. És sajnos a bizonytalanság, nem merül ki a rengeteg és állandóan felmerülő kérdésekben, vagy a percenkénti döntéshozásban.

A hab a tortán a megszületett gyermek által generált önismereti talajvesztés. "Ki vagyok én? nem mondom meg..." írja Petőfi, pedig ő "csak" apa volt. Ki vagyok én, mint anya? Mit gondolok magamról? Mit képzelek magamról? Ki akarok lenni én anyaként? Viszem tovább a nőági anyamintákat vagy csak azoktól mentsen az Ég?

Tovább bonyolítva az eddig sem egyszerű anyasági egyenletet, behozzuk a gyermeket, mint változót. Hogyan akarom őt, őket nevelni? Büntessem? Jutalmazzam? Verjem? Ordítsak vele? Hogyan fegyelmezzem? Kivé akarom, hogy váljon a gyerekem? Mit szeretnék neki mindenképpen tovább adni? Egyáltalán ki ő számomra?

Mivel gyermekeim születtek, anyává váltam. Egy állandóan és mindenben bizonytalan, szerető lénnyé, aki bizonytalanságai révén bizonyosodik meg arról, hogy a legjobb dolog, ami vele történhetett, hogy anya lett.

És ez most nem irónia!

Szólj hozzá!

Gumicsont - Winter edition

2017. március 07. 19:42 - Anyatudja

Ha unod a beteg a gyerek témát, nyugodtan ugord át ezt a posztot. Nekem is már nagyon elegem van az állandó göthösségből, de mint minden alkalommal, a mostani betegségek révén is tanultam valamit. Erről a valamiről szólna a bejegyzés. (És midőn ezt írtam, még nem estünk át a szinte véget nem érő Rotázáson/ rókázáson.)

Óda a télhez - előhang

Szép vagy tél, legalább nekem szép. Néha még hó is hullik a fellegekből, bár inkább csak a szomszédos országok magasabban fekvő területein, meg Holle anyó meséjében. Nálunk a csapadék javarészt ónos esőben kulminál, ami igen mulatságos képet tud festeni egy szomorkás-szürkés hétfő reggeli gyalogos óvodába indulásnál.

Szeretlek tél, mert hódolhatok karácsonyra hivatkozva szeretett kedvtelésemnek, a vásárlásnak. Igaz ugyanannyit költve különböző ajándékokra, mint gyógyszerekre.

Melegség járja át a szívem tél, ha közeledsz, bár fehér ünnepünk évek óta nincs már, fehér zaj, az mindig van. Azt is kedvelem benned tél, hogy hosszabb ideig velünk maradsz, mint a naptári téli időszak. Október végétől legkésőbb májusig fennkölt dallamokat zengedez rólad jó barátnőnk, Porszi Orsi is.

Bírom azt is benned tél, hogy az immunrendszerem mellett az idegrendszerem is edzed, az olyan baráti kedvességeiddel, mint a karácsonyi családi kanossza, vagy a soha véget nem érő bacilus eldorádó.

Tél, én így szeretlek!

Nem. Nem szeretlek!

Betegség Pa-dö-dö módra

A gyerekorvosunknak karácsonyra egy új mobiltelefont vettem. A szám titkosított. Annyira, hogy még ő se tudja azt. Kiküszöbölve ezzel, hogy rajtam kívül más beteg gyerek idegbeteg édesanyja is elérje rajta. Ez a mi titkos, vész vonalunk. Csakis indokolt esetben hívom rajta. De létezik-e másmilyen eset, mint indokolt?!

Nyilván csak viccelődöm, hiszen ki lenne annyira botor (gyerekorvos), hogy állandó kontaktba akarna lenni egy két kiskorúval bíró édesanyával. Az már bizonyos értelmezésben súrolja a perverzió határát. Na jó, nevezhetjük eltúlzott hivatástudatnak is, ha úgy kevésbé rossz a szájíz.

A családom is élcelődik rajtunk, hogy amióta gyerekeim vannak, mindig rájuk hozzuk a rontást, megfertőzzük őket valami nyalánksággal, terjesztjük a kolerát, az ebolát és az összes létező borzalmas förmedvény kórságot. Sajnos annyiban igaz ez, hogy egy kisgyerek állandó betegséggóc. Nagyon cuki kis góc, de az. Vagy hordozza, vagy terjeszti, vagy lappang benne.

És itt jön be a Pa-dö-dö. Valaki ismeri a Fáj a fejem opust? Már a címe is illik a témához, mint minden betegséget kísérő tünet, de én a helyzethez passzoló szövegfoszlányok miatt idézném a "lányokat".

Iszonytató módon idegörlő, sőt esetenként már unalmasnak is mondható, hogy télvíz idején (nemcsak ekkor, de ekkor leginkább) egy mérnöki pontossággal megáldott vegyész takarítónővé alakulok, és 0-24-ben betegeket látok el. A beadandó gyógyszerekről alfabetikus alapú, akkurátus táblázatot vezetek, a soron következő készítményeket adagolom, s mindeközben adott gyermek hortyogóját porszívózom.

Unalmas, hogy más témám nincs, csak az, hogy már megint, újra, még mindig beteg az egyik gyerek, a másik gyerek, a férjem, én, a Sparban a pénztáros, sőt a gyerekorvosunk is.

Botrányos, hogy a legjobb barátnőmmel a találkozónkat a hozzánk legközelebb eső patikába szervezem (és ez sajnos nem vicc).

Szánalmas, hogy az elmúlt hónapokban az olvasmánylistám a betegtájékoztatókra redukálódott.

Idegtépő, hogy állandóan gyógyszereket keresek, amiket mindig máshol hagytam, mint ahol éppen a keresés pillanatában vagyok (éljenek az emeletes családi házak, lépcsős kardió edzés)!

És szégyellni való látlelet, hogy Ketteske anya/anyus, apa/apus, Ábi/bátyó, mama/mamus, papa, cica, gyeje, peje (feje), haja, vau, tütü stb. szókészlete a tyószej (gyógyszer) szóval bővült karácsony óta. Uncsi-száni-szarcsi-foscsi. Már bocsánat, hogy ezt írom, de akkor is.

De drága Anyatársaim (és mind, akik olvassátok soraim)! Mindenben meg kell látni a jót! Íme:

Jó, hogy beteg a gyerekem, mert...

...nem hagyja, hogy beszűküljön a tudatom. Ugyanis teret enged az egészséget érintő tudás elsajátításában. Természetesen korlátozott módon. Az "orvosi tudás" betegségek latin nevének és gyógyszernevek elsajátításában, illetve másoknak adott (a betegségnek / tünetnek megfelelő és alkalmazható) tanácsok megfogalmazásában fejeződik ki. Igazából ez csak látszólagos ismerethalmozás. Ugyanolyan tudatszűkülés, mint mindig csak az anyaságra, gyerekekre koncentrálni. Csupán az iránya más. 

... erősíti az önbizalmam. Minden leküzdött betegség után eszembe jut Gyurcsány Ferenc. Senki se sejtsen semmilyen politikai felhangot a volt miniszterelnök megidézése kapcsán! A tünetmentes gyerek hívja elő belőlem a tőle származtatott (szállóigévé vált) mondatot: "Igen, megcsináltuk!" Szigorúan ezt, nem a másikat... Amikor ül a bágyadt gyerek fején fülmelegítő sapkában, orrán-száján a párásító maszkjával, berreg a gép, ordít a Thomas, a gőzmozdony, te eközben előkészíted és beütemezed a köptetőt, a tengervizes orrcseppet, a kámforos-eukaliptuszos balzsamot, a hörgőtágítót és még ki tudja mit és egyszer ez az egész véget ér (kb. a lázas ifjúsággal egy időben). Akkor kihúzod magad, s mielőtt a fáradtságtól összeesnél, megveregeted a válladat, elsóhajtva az ominózus mondatot. Megcsináltuk! 

...átértékelteti a rossz fogalmát. Nyilván minden betegség rossz, de nem mindegyik komoly. Amikor egy többhetes küzdelem után kiderül a diagnózis (pl. hogy Ketteske csak mononukleózisos), mindjárt átértékelődik az addig megélt küzdelem. Nehéz a hosszas ápolás, de véges, és ez adhat erőt, kitartást. Azok az anyák is kitartóak, akiknek valóban nagybeteg a gyermekük (pl. leukémia). Nem annyira jó ízlelgetni a mindig van rosszabb mondást, de amennyire kényelmetlen, annyira igaz. Nem szeretem bevallani, de sokszor ez billenti át a panaszkodást hálaadásba. Kellemetlen, de igaz...

...kizökkent a mókuskerékből. Beteg gyermek mellett megáll a verkli, a malom. Fókusz irányt vált. A vizuális érzékelésből kirekesztődik a szennyes halom, mosatlan hegy, teendő lavina, csak a gyermek lázrózsáit látjuk, sokszoros, túlzott nagyításban. Igaz ez akkor, ha a gyermek alapvetően egészséges. Nekem az lenne a zökkenés, ha két egymást követő héten óvodában lenne a nagyobb és nem itthon. Jár ő oviba. Minden másnap. Karácsony és Húsvét másnapján (amikor én hajat mosok).

 

És az igazsághoz hozzátartozik az is, hogy közben elvesztettük a kórház-szüzességünket is Ketteskével, Egyeske egy hónapnyi betegszabit vett ki az óvodából stb. De erről egy külön bejegyzésben számolnék be a kedves nagyérdeműnek. 

Szólj hozzá!
Címkék: betegség

Ezt jól kifőztük!

2017. január 27. 14:43 - Anyatudja

A sajtgolyó és a kompetenciák fejlesztése

Azért vannak a jó barátok...

Ezúton is köszönöm az ötletet, kedves Barítosném! Nem. Most nem ironizálok. Azt viszont hozzátenném, hogy Te, kedves Barátném, biztos nem szórakoztál oly jól a sajtgolyócskák készítése közben, mint a gyerekeim. Bár, nem tudhatom, hogy másnak a főzés mit jelent, nékem kihívás két gyerekkel e gázlángoktól ölelt kis világ. Mert ugye nekem adatott minden hatalom konyhában, addig míg el nem bitorolta a két, konyhakész ötletekkel és érzékkel megáldott leszármazottam. És, ha már trónbitorlás, akkor azt csináljuk nagyban!

crop_201607191536_thinkstockphotos-504446534.jpg

A miénk is majdnem így nézett ki...

Minden a sajtgolyóval kezdődött. A csütörtöki menü biztosan. Azon a héten, amikor a sajtgolyó vihar lecsapott, még nem ettünk rizst. Mert ugye szigor van, változatosságnak álcázva. Próbálok egyensúlyra lelni a tészta és egyéb ételek vonatkozásában. A köret-ötlet tehát már megvolt, ehhez kellett kitálalni, akarom mondani kitalálni a feltétet. Éppen sanyarú anya-sorsomat ecseteltem Besztinek (best friend+Eszti), mikor bevillant, hogy említett valami egyszerűen elkészíthető, rántott sajt variációt. Hús és idő hiány fennállás okán, kapóra jött a korábbi ötlet, így gyorsan el is kértem két hüppögés között a receptet.

Derült égből fasírt

Áttanulmányozva a leírást és felmérve a hozzávalók meglétét, döntöttem. Ezt most megcsinálom! Nem elírás az E/1 (egyes szám első személy, akinél régen volt már nyelvtan:). Én egyedül szerettem volna ezt kivitelezni. Rásandítottam a még viselhető alapzajjal ténykedő gyermekeimre és megállapítottam, hogy jó, lesz, igen, jó lesz. Menni fog! Meg tudom csinálni! Sikerülni fog!

Elmélyült, önszuggesztív állapotomban leledzve figyelmen kívül hagytam, hogy az előkészületek közben mindkét csemete mellém tolt két oldalról egy-egy széket. Mutatva ezzel hajlandóságukat a soron következő konyhai folyamatok együttes elvégzésére. Mire észbe kaptam, már késő volt. 

20170109_110152.jpg

Segédeim bevetésen lesifotó

Egy fém tálkába hideg vizet öntöttem. Egy kis tálcára zsemlemorzsát szórtam. A nagy keverő tálban volt a sajtos massza. Egyszer csak meghallottam az ős bummot, ahogy a székek nekicsapódtak a konyhaszekrénynek, a tálkában lévő víz kéjesen egyesült a pulttal, a zsemlemorzsa rávetődött a masszára. Kész volt az őskáosz.

A víz feltörlése, gyermekek szelíd megfeddése és zsemlemorzsa lekaparása után nekiláttunk a (be)golyózásnak.

screamingwoman.jpg

Nem vagyok ideges kisfiam, csak csípi a hagyma a szemem!

A munkafolyamat - párbeszédes változat

- Egyeske: Anya! Csinálhatom én a golyókat?

- Anya: Segíthetsz benne, de a golyókat én csinálom. Ketteske, ne szórd rá a zsemlemorzsát a sajtra! Ne! A vízbe se! Egyeske, nem kell a víz! Az ahhoz kell, ha nagyon ragadna a... Ketteske ne borítsd rá a vizet a... Egyeske nem kell még a morzsa! Te majd abban segítesz, hogy... Ketteske ne vizezd be a kész golyókat! Na, jó! Elteszem a vizet, inkább ragadjon a kezem. Gyerekek! Ne lapítsátok! Gurigassátok! Állj, gyerekek! Taktikai tanácskozást tartunk!

- E: Mi az a patikai találkozás?

- A: Taktikai tanácskozás. Mindjárt mondom. Most megbeszéljük, kinek mi lesz a feladata. Egyeske, te fogod nekem a kanállal a golyókat szaggatni, én gyúrom őket, Ketteske meg hempergeti őket. Na. Érted mit kell csinálni? Olyan mint az Ez elment vadászni vagy a Hüvelykujjam almafa. Mindenki valami mást csinál, de fontos része az egész tevékenykedésnek. Kezdhetjük?!

- E: Akkor bevizezhetem a kezem?

- A: Nem. Neked  a kanállal kis darabokat kell levágnod a sajtból. Annál egy kicsit nagyobbat. Annál meg egy kicsit kisebbet. Jó, így jó lesz. Akkor én most golyót gyúrok belőle... Vigyázz Ketteske! Majdnem leesett a székről!

- Ketteske: Jaj! Pujj! Anya! Pujj! 

- A: Jól van, igen, koszos lett a ruhád, mert elkaptalak kislányom és ragad a kezem a masszától. Bocsáss meg! Inkább egy koponyaalapi, mint a maszatos gönc, hihetetlen. Jól van, kis dráma hercegnő, gurigázzál! Egyeske! A tál! Egyeske! Fiam, ha ráfekszel a tálakra kiborulnak, a tetejébe te is leesel. Mit szeretnél?

- E: Nem érem el a vizes tálat. Be kell vizezni a kanalat, mert ráragadt a sajt.

- A: Nem, nem kell a víz. Anya rosszul tudta, nem fog ragadni se a keze, se semmi. Nem kell semmihez se víz. Mindjárt magamra öntöm! Nem kell! Komolyan, sajtgolyó se kell.

- E: Akkor nem csinálunk sajnos golyót?

- A: De, megcsináljuk. Csak vicceltem. Na, vágd le a következőt. Az egy kicsit nagy. Az meg túlontúl kicsi. Tudod mit. Mindegy. Nincs itt egy mérnök se. Apád se lett az. Kit érdekel mekkorák, csak add! Ketteske! 

- E: Mit csinált?

- A: Kilapította az összes golyót...

- E: Akkor bevizezhetem őket?

- A: Feladom.

20170119_131536.jpg

Olyan mint a magyar narancs. Nem golyó, de a mienk!

Tanulás sülve-főve 

Minden közös konyházás után egy kicsit megőrülök, de annyira büszke vagyok a gyerekeimre és magamra is, hogy újból és újból odaengedem, sőt hívom őket, hadd segítsenek. Egyre ügyesebbek. És tényleg nem fogják máshogy megtanulni, csak úgy, ha csinálhatják. Egyébként meg rengeteg pozitív hozománya van egy ilyen együtt főzőcskézésnek. 

Szinte minden területen fejleszti a gyermekeket.  Idézhetnénk olyan pszichológiai és pedagógiai nagy szavakat, mint mozgás fejlesztés, szociabilitás, pszichés funkciók fejlesztése, kognitív funkciók fejlesztése, kompetenciák fejlesztése stb, ha el akarnánk veszni a terminus technicusok nyelvtörő világában.

Kedves édesanyák! Ki gondolkodott már azon, hogy iskolai előkészítő foglalkozás helyett mondjuk együtt főzzön a gyermekével? Senki? Pedig ugyanazokat a képességeket, készségeket aktiválja, mint amiket az előkészítő foglalkozás típusfeladatai mérnek. És azért, hogy ne mondhassa rám senki, hogy ennek nincs sütnivalója, tételesen ki is gyűjtöttem és példákkal illusztráltam a konyhai ténykedés jótékony hatásait az egyes személyiségbeli kompetenciákra. Tessék fogyasztani!

Konyha motorika

Mit is jelent a motorika? Semmiképpen sem az elektronikus konyhai eszközöket. És nem is minket, édesanyákat, akik általában a konyhák, illetve a család motorjai vagyunk. A gyermekkel együtt való főzőcskézés igen fejlesztően hat mind a finommotoros, mind a nagymotoros mozgásformákra. 

Finommotorika fejlesztő tevékenységek

  • ügyesedik a kéz, ha a gyermek tésztát gyúr, dagaszt, szaggat, csipked, vagy süteményt díszít;
  • fejlesztő, a tojástörés is, de ha nem elég ügyes a ded, ne vigyük kenyértörésre a dolgot
  • jótékony hatású a kéz ügyességére ha cafatolhat, babrálhat a gyermek pl. szőlő szemezés, brokkoli, karfiol rózsákra szedés, vagy mazsolázás az apróbb hozzávalókban stb.
  • ha fejlesztésről van szó, ott nem helyénvaló már a mondás, hogy kés, villa, olló gyerek kezébe nem való, sőt! Ha vaníliás cukrot, sütőport kell bontani, ragadjon ollót a gyermek és vágjon! Ha nagyon az édesanya ellenére van az ollóhasználat, akkor a tépés ugyanannyira fejlesztő, bár kevésbé pontos. 

images_4.jpg

Több a resztli mint a tészta, de no para

Nagymozgások fejlesztése

  • összehangoltabbá válik a mozgás, tojást vagy tejszínhabot verve, de ugyanez nem mondható el a testvér verésről. A gyepálás nem fejlesztő;
  • finomodnak és összeszedettebbé válnak a mozdulatok panírozás közben is, miközben a zsemlemorzsa és a liszt, és anya is egyre szétszórtabbá válik - és itt tanítható meg észrevétlen az egyenes arányosság fogalma is - minél kevesebb liszt szóródik ki, anya annál nyugodtabb, a kiszórt liszt mennyisége egyenesen arányos édesanya kedélyének minőségével;
  • fejlesztő, ha a kis segéd gyakorolhatja a kúszást, mászást, ugrálást, szaladgálást is
    • ha hozni kell valamit a kamrából, vagy visszatenni valamit a szekrénybe, leugorhat a kis kukta a székről, pultról, és tehet-vehet;
    • ha nem magas, felmászhat a szekrényre, visszatenni az oda való hozzávalókat;
    • ha valami leesik, bemászhat az asztal alá és kiszedheti;
    • ha valami kiömlik és folyik szerte-széjjel a járólapon egy lábon ugrálva elhagyhatja az érintett területet felmosóért szaladva. És ha már a motorikánál vagyunk, akkor garantált, hogy a kisebb gyermek a még fel nem mosott padlón átrobog a kismotorjával (kétszer).

images_5.jpg

Volt valaki, akinek a gyereke megelégedett a zacskó fogással? Hazug beállított fotó...

Szem-kéz koordináció 

  • összehangolja a szem és a kéz munkáját:
    • ha a gyermek töltheti bele a mérőpohárba a mérni kívánt hozzávalókat,
    • vagy tompa késsel vághat valamit (banán, krumpli)

Kognitív képességek receptre

Bár elsőre félelmetesnek tűnik a kognitív szó, ízlelgessük egy kicsit, mert nem ismeretlen senki számára, amit ez a latin szó takar. Leegyszerűsítve minden a kognícióhoz tartozik, ami a gondolkodással, gondolatokkal, tudással, ismeretekkel, megismeréssel, érzékeléssel, észleléssel, ésszel kapcsolatos.

Kognitív kompetencia:

Új ismereteket sajátíthatnak el, ha addig nem látott termékek is kellenek az elkészíteni kívánt ételhez.

  • Megismerik a hozzávalókat - a nevüket, állagukat, funkciójukat, a jellegüket (tejtermék, hús, gabona stb)
  • Közvetett módon az őket körülvevő világról is ismeretet szereznek. A sajt a tehén tejéből készül, a tojást a tyúk tojja, nem szüli. És már rögtön az állatok rendszerezésénél tartunk, pedig csak sütünk. Más példa: A liszt egy növényből van, amit a nap érlel, az eső öntöz, és a traktor arat le. És lám, mindenek alfái és omegái a munkagépek. 
  • Minden főzőcskézéssel gazdagodik a szókincs, ami nem hátrány, hiszen az iskolaérettség egyik mércéje a szókészlet gazdagsága. Egy paprikás krumpli készítése közben is bekukucskálhatunk a tájnyelvi szavak gazdag tárházába (krumpli = kolompér, burgonya, bandurka, bolyóka, kartifli stb.) 
  • Főzés közben a meglévő ismereteket elmélyítjük, gyakoroljuk
    • A különböző hozzávalók kiszámolása, kimérése, nagyobb gyermekekkel a mértékegységek átváltása fejlesztően hat a matematikai képességekre.
      • A mértékegységek világa igen izgalmas - főleg ha a mérő eszközön megjelenik az angol, vagy amerikai mértékegység rendszer
    • Az időről kialakult ismeretek is mozgósíthatók, mélyíthetők, hiszen a legtöbb főtt étel fő bizonyos ideig. Kivéve, ha zacskós levest vagy tésztát "főzünk". Mulatságossá teszi az idő múlását és annak észlelését, ha van egy hangosan berregő sütő óránk.

Lokalizáció - téri érzékelés: Sok édesanya rémálmai közé tartozik a mindennapos főzés, hiszen, amíg az ételt készítjük legalább egy órára beszorulunk a konyhába. Bár számunkra a kavargatás alatt beszűkülnek a terek, a gyermeknek a mi birodalmunk egy izgalmas, tanulást segítő terep. És valljuk be, sokkal érdekesebb az irányokat magunkhoz viszonyítva tanulni, mint egy lapon bekarikázni az állításnak megfelelő képet. 

  • Az egyszerű kérések, utasítások hangoztatása közben is mozgatjuk a kis kuktánkat a térben, gyakoroltatjuk vele az irányokat, a tárgyak egymáshoz való és térbeli viszonyát. Például: - Kérlek add ide azt. Ott van mellette. Nem azt, azt ami a mögött van. A jobb kezednél lévőt. A kamrában van. A szemed előtt. 

cooking-with-kids-under-3-year-olds.jpg

Az agyvíz felforrása után porhanyósra puszilgatjuk a hugi korábban klopfolt kobakját

Percepció - észlelés: Tudom, tudom csúnya latin szakszó. Nagyon egyszerűen fogalmazva, konyhanyelven, annyit takar, hogy a különböző ingereket, melyeket érzékelünk az érzékszerveinkkel, hogyan töltjük meg jelentéssel. Az iskolára felkészítő feladatlapok a megismerés ezen területét is feltérképezik. Például a  szín észlelést a színezős feladatokkal (színezd ki pirossal, azokat a gyümölcsöket, melyek a valóságban pirosak). A konyha is tele van színnel. De nem árt figyelni! A tipikusat tanítsuk először a gyermeknek, ne a kivételest, vagy extrát. És arra is figyeljünk, hogy egy felnőtt nő igen gazdag szókinccsel bír a színek terén. Ne terheljük feleslegesen a (fiú)gyermeket vele! A barack rózsaszín, az alma zöld, az avokádó szín, a mustár sárga már erősen haladó fokozat!

Ismerjük a viccet? Kisfiam, hozd ide a szilvákat! Melyik a szilva? A lila! De ez piros! Ja, igen, mert még zöld. 

szinek.jpg

 

Szociális képességek apró séf módra

A konyha nem egy diktatórikus közeg. Bár a főzős műsorok sztár séfjei sokszor rácáfolnak erre. Valószínű, hogy a nagy nyomás egy sok michelin csillagos étteremben más erőviszonyokat diktál, mint a mi kis házi kifőzdénk. Nyilván nekünk is koordinálni kell a munkafolyamatokat, hogy ne egy nagy katyvasz legyen a kotyvasztás végeredménye, de nem mindegy a kommunikáció módja. A főzésnek is megvan a zsargonja, azaz tartozik hozzá egy sajátos szókészlet, mindemellett a konyhai kommunikáció nem redukálódhat csupán a gordonremsey-s parancsolgatásra. Se stílusában, sem módjában! 

Ezt azonban majd egy másik alkalommal filézem ki, mert kihűl a sokadszorra újramelegített kávém, melyet teljes egyetértésben és minimális veszteséggel a gyerekekkel együtt főztünk le.

Kinek mihez, de jó étvágyat kívánunk!

Szólj hozzá!

170123

2017. január 23. 15:10 - Anyatudja

"akikre nem dőlt rá a torony" (Lk 13,1-9)

2017.01.23. Hétfő

Nemzeti gyásznap. A nap, amikor torokszorítóan nehéz szülőnek lenni. Amikor több pálfordulás megy végbe a gyereknevelés, anyaság, szülőség területein, mint amennyi a gyermekek születése óta megszámlálható volt. Egy minden szülőt érintő Megállj! Egy nap, amikor megáll az idő. 

A szombat reggeli kávé szürcsölés óta valahogy nem akar újra indulni a rendszerem. Nem tudom helyreállítani maradéktalanul az azelőtti önmagam. Nem vagyok érintett. Semmilyen módon. Csak a szülői mivoltom, ami közös a talán évek múlva ocsúdó édesanyákkal, édesapákkal. 

Mondani szeretnék, de nem tudok. A képzeletem máig  betöretlen, és zabolázatlan csikóként nyargal a történések mezsgyéjén. Tragikus víziók. Pedig nem akarom látni. Távolítanám az eseményeket, jobb lenne a közöny. És ki vagyok én ebben? Egy senki, mégis megragad a fájdalom és kiránt a saját életemből. Nem vagy érintett! Hogy jössz a fájdalomhoz! - figyelmeztetem magam. 

Sokan mondani szeretnének valamit. Politikusok, szakértők, újságírók, bloggerek. Beszélnek mindenről. Olykor esetlen szóképeket is használva. Szólnak arról, hogy a tragédia átértékeltette velük a saját gyermekükkel való viszonyukat. A beszédmódjukat. A szeretetüket. Pedig ők sem érintettek.

A szenvedők nem akarnak szólni. Én szólnék? Én meghalnék...

Szégyenlem magam, mert hálás vagyok. Hálás, hogy köhög és rémálmában sikítozik a gyerekem, hogy felsír és álomba kell ringatnom. Hálás vagyok, hogy hálát adhatok értük.

Hallom a rengeteg "miért"-et is. Nekem egyetlen van. Miért kell egy ilyen esemény, hogy ránézzek kívülről magamra, és máshogy viselkedjek a gyerekemmel?

Szégyenlem magam és bocsánatot kérek az összes érintett hozzátartozótól, hogy az ő tragédiájukban a magam fájdalmát kutatom! Nem tehetek másképp.

Mi, akik nem vagyunk közvetve, vagy közvetlenül érintettek, csak az ő fájdalmuktól megérintettek, ha hiszünk, imádkozzunk értük! Az elhunytakért, a gyászolókért, a sérültekért, az ő életükért küzdőkért és egymásért! És szeressük jól a mieinket! 

15277970340_e843172784_z.jpg

 

 

 

 

"Azt sem tudjátok, mit hoz a holnap! Mert a ti életetek olyan, mint a lehelet, amely egy kis ideig látszik, aztán eltűnik." (Jak 4, 14.)

Szólj hozzá!
Címkék: gondolatok

Szükségtelen szükségletek

2017. január 19. 17:15 - Anyatudja

avagy a bababoltok és ami mögöttük van

Belépés csak saját felelősségre!

Vannak helyek, ahova csak a kiválasztottak nyerhetnek bebocsátást. Ilyenek a különböző népek, törzsek szent helyei, ahova kizárólagosan az arra méltó, ill. hivatott sámán, táltos, vagy pap léphet be. Szakrális helynek számít a zsidóknál a Szent Sátor. És nálunk a bababoltok.

Bár sehol sem kérnek pozitív tesztet, ahhoz, hogy bemehessen az ember, én mégis azt éreztem, hogy gömbölyödő pocak nélkül kívül tágasabb! Természetesen lehet ajándékba is venni baba dolgokat, teszem azt babalátogatóba, vagy keresztelőre menvén. Továbbá legjobb tudomásom szerint sehol sem tiltott, vagy büntetett dolog a nézelődés.

Amikor végre legálisan átléphettem a fotocellás ajtók nem létező küszöbét, azaz állapotos lettem, rájöttem, hogy inkább hasonlítanak ezek a boltok Dante Alighieri Poklára az Isteni színjátékból, mint a látvány sugallta baba kánaánra. Felületesen szemügyre véve a sokszor repülőgép hangár méretű üzletet, önkéntelenül felszakad az emberből az ismert szállóige: „Ki itt belépsz, hagyj fel minden reménnyel!” És tényleg!

.

8416786274_0bb37421bd_n.jpg

Hol van Ariadné fonala?

Újdonsült kismamaként az embert már az üzlet torkolatában elkapja a „Jajj, de cuki, ezt nézd, mindjárt megzabálom” édesen mámorító, babaillatú rikító-pasztell örvény, és ha nincs résen, el is nyeli. Egy fél napra. Vagy legtovább a bolt zárásáig. Bébibolt mint Charybdis. A kínálatot pásztázva azt kívánjuk, bár mi lennénk maga „százkarú” Siva istennő, mert akkor minden karunkkal más és más sorban kutakodhatnánk egy időben. De szerencsés esetben is csak kettő kéz adatott nekünk. Számításba vehetjük kísérő(i)nk felső végtagjait is, de így is távol járunk még a száztól.

Csöpp' a szükségletek tengerében

Tovább nézve a tengernyi, sőt inkább már óceánnyi babaholmit több kérdés is megfogalmazódik az emberben a Melyiket válasszam? és a Mit muszáj visszatennem? mellett. Például: Erre mind szükség van? Biztos, hogy ezek mind kellennek az érkező kisembernek? A válasz minden marketinges igyekezet ellenére nemleges. Kérem alássan a gyermekáldás ugyanúgy iparággá vált, mint az esküvő! Ha őszintén válaszolnánk arra a kérdésre, hogy mire van szüksége egy újszülöttnek, sok üzlet lehúzhatná a rolót! Egy csepp embernek elsősorban az édesanyjára van szüksége. Puff. Nem rágcsaláncra, meg meggymagos melegítő párnára. Nem is több százezres babakocsira, vagy bútorkollekciór

5759373168_8db1d82a47_z.jpg

314.000 magyar forint, kutya nélkül

Egy babának szüksége van még pelenkára, ruhára, egy helyre ahol lakhat és aludhat, és különböző etetési és ápolási alkalmatosságokra. Nagy segítség, ha van még babakocsira, autósülésre (netalán mózeskorsárra) és esetleg valamilyen hordozó eszközre (kenguru, szövött vagy rugalmas hordozókendő, mei tai, csatos hordozó stb) is keret. Sokaknak ez a minimál lista, de el kell, hogy keserítsem a nagyérdeműt. Az imént említettek nagy része nélkülözhető. Vagy nem úgy tűnik? Ettől szép a babaipar!

Az ismeretségi körömben többektől hallottam, hogy akkor vállalnak gyermeket, ha meg lesz rá a keret. Szerintük nincs elég pénzük ahhoz, hogy a baba számára megteremtsék a megfelelő körülményeket. Egy csecsemő számára a megfelelő körülmény, ha a szülei egy fedél alatt és békében várják őt. Szerintem. Minden mást, ami őt körülveszi, születése után effektíve nem is látja. Vagy ha igen, akkor is fordítva. Szóval, nem fontos, hogy a gyerekszoba olyan legyen, mint egy katalógus fotó, illetve nagy érdeklődést nem fog tulajdonítani a pár napos csöppség az ágyra szerelt zenélő-forgó iránt, vagy a pancsi állatkáknak. Szomorú játéksors!

A biznisz az biznisz

A babaipar él és élni fog, mert élteti a kismamák ősi ösztöne (A legjobbat szeretném a gyerekemnek) és ugyanolyan ősi bizonytalansága (Mi a legjobb a gyerekemnek?). Sokat változott a világ amióta mi, szülők felnőttünk. És nem csak a babapiaci kínálat mindennemű és irányú növekedésére gondolok. Hanem arra, hogy kiktől kérünk és fogadunk el tanácsot, vagy honnan szerezzük a számunkra releváns információkat. Az olyan, sokszor ördögnek tulajdonított, dolgok mint a médiumok vélemény formáló szereppel (is) bírnak. (Erről bővebben itt és itt olvashatunk.) Az, hogy kire, vagy mire hallgatunk, hatással van az életünkre. Akár arra is, hogy mennyit és hol fogunk költeni születendő gyermekünkre. Ha sok csatornából halljuk, és csatorna alatt nemcsak a televíziós csatornákra gondolhatunk, hogy bizonyos termékek elengedhetetlenül szükségesek egy kismamának és babájának, akkor lehet, hogy meg fogjuk venni azokat, annak ellenére, hogy nem feltétlenül gondoltuk mi magunk szükségesnek korábban. Folyománya: felesleges dolgokat fogunk venni. Más példa: ha minden kismamáknak szóló újságban B bababolt hirdetéseibe botlunk, kérdéses helyzetben nagy valószínűséggel oda fogunk elmenni, mert az lesz az első, ami eszünkbe jut.

Kelengye kisokos

A kéretlen elméleti kirohanás után álljon itt egy kis gyakorlati útmutató! Érdekességként megjegyezném, hogy nem mindegy, hogyan keresünk rá az interneten arra, hogy mire van szüksége egy csecsemőnek. Ha azt írjuk be, hogy a csecsemő szükségletei, akkor nem a tárgyi dolgokat tartalmazó listához jutunk el, hanem az annál sokkal fontosabb dolgokhoz. Nagy szavakkal mondva, a kicsi valódi szükségleteihez. Ha azt kérdezzük gugli (Google) barátunktól, hogy Mi kell a kisbabának, akkor könnyűszerrel ugorhatunk a különböző oldalak preferált listáihoz. Hadd mutassak egy webáruházas kelengyelistát. Két gyermekem van, de sok minden hiányzik még a javasolt készletből... És hiányozni is fog!

babakelengye-alicia-hu.jpg

Plüss hátán plüss, mint a babkelengye elmaradhatatlan eleme.

Kezdő kismamaként én is kiműveltem magam mi kell a babámnak témában. Legnagyobb segítségem egy könyv volt, Dr. Miriam Stoppard Babakönyv című műve. Nem egy mai darab (1983-as az eredeti angol alkotás), a gondolatai viszont kiállták az idő próbáját.



Tanácsok a kelengyéhez (az őskorból)

1. Nem kell mindent megvenni, amit reklámoznak! (Emlékeztetőül: 1983-as a könyv!)

2. Kérdezzük meg rokonainkat, ismerőseinket, hogy mik azok, amiket megvettek, de nem használtak! (Az is érdekes, hogy mit használnak, de nagyobb segítség, ha a felesleges dolgokra hívják fel a figyelmünket.)

3. Nem fontos, hogy minden vadonatúj legyen! (Úgyis az online piacterek aranykorát éljük!)

4. Sok dolgot, mi is elkészíthetünk! (Jelszó: krea mamma)

 

Szólj hozzá!
Címkék: gondolatok
süti beállítások módosítása