Az aki szép, az reggel is, szép.

És biztos nincs gyereke.

Szeptember óta szinte folyamatosan nosztalgiázok. Már-már valóságosan érzem az első Maya méhecskés radírom illatát. 

(Előre elnézést a sok angol közbeszólásért. Némiképp agyamra mentek a nörszöri rájmszok. Abban a  hitben vagyok, hogy ha Ferihegy közelében lakom és az angol mondókákat értem, akkor tudok angolul.)

Gyerekes reggelek

Az éjszakák olyanok, amilyenek. Erről majd máskor. Kapcsolódjunk ott bele az ébredés-elalvás fázisaiba, amit az átlag emberek reggeli ébredésnek hívnak. Mert ugye az anyukák, olyanok mint az építészek, kettőt alszanak karácsonyig. Minden évben. Amíg az utolsó gyermek is eléri azt a kort. Amit. Amikor már, átalussza, nem vándorol ágyról ágyra (mellről mellre), saját szobájában van, vagy elköltözött. 20 év. Túlzok. Vagy nem. Pont.

Csecsemős változat - 1 gyerek

Ébredés (sokadszorra) reggel 6 körül. Nyekeg. Még viselhető, majdnem aludni is tudnál mellette. Tekereg. Pucsít. Pukkant. Nyög. Észre veszed, hogy már egy ideje nem alszol, csak azt hiszed. (Igazából éberen figyeled, csukott szemmel.) Felsír. Táplálkozik. Kicsorog a reggeli a szája szélén. Kajakóma. Villámgyors mosdózás. Gyerek mellé vissza a nagyágyba. Igen, van, hogy együtt alszotok. Mert elveid illékonyak. (No, de ilyet?!) A kiságy, mivel igen dekoratív darab, már csak díszítő funkcióval bír. Visszaalvás reggel 8-ig. Ébredés, végleg. Jókedv. Gügyögés. Puszi. Höcögtetés. Öröm, boldogság. Produktum, örülés, pelenkacsere. Fáradtság, de fáradhatatlan örülés a csodacsemete láttán. A kávé hideg, van, hogy el se fogy. Lehet a tegnapit iszod?! Édes időtlenség és a naiv tudat, hogy uralod a helyzetet (az életet). 

Totyogós változat - 1,5 gyerek

Ébredés reggel 6 körül. Előzmény: Anya felébred, mert önző módon meginna egy kávét egyedül. (What?!) Cirkuszi gumi izomzatú nőket megszégyenítő mozgáskultúrával elhagyja a szülői ágyat, egy rács se reccsen. Mondhatni kilebeg a paplan habjai közül. A gyermek, laikus szemek számára, mélységes mély álmát alussza. Ahogy a mosdó helyiségben lefőzőtt kávé a mikróban megmelegszik, és még a melegítés végét jelző szerény csippanás előtt kivevődik, a gyermek felsír. Az első perctől vigasztalhatatlanul. Még mindig sír. Visszaaludna, ha hagyná magát, de ellenszegül. Ha oda tudsz feküdni mellé alszik, amíg a te tested melege érezhető. Ahogy újra kimennél, megint fent van. Kómás, morcos, leginkább semmi se jó, de visszaalvásról szó sem lehet. Az alvás a gyengék kávéja , tartja az ismert mondás a totyogók körében. Te mindeközben terhes vagy. A hangulatod nem túl fényes. Ugye a hormonok. Még bizakodó vagy. A konyhába igyekszel reggeli készítés ürügyén, gondolván biztos azért rí a csemete, mert éhes. Nyomodban  totyog a süvöltvény, aki maga se tudja, minek örülne. Még nem beszél, ezért te sem vagy biztos benne, hogy honnan indítsd a vigasz vonatot. Kihűlt kávéval a kezedben, gyermeked egyik térdeden egyensúlyozva tejbegrízt kavarsz. True story.

Kisgyerekes változat - 2 gyerek (egy nem óvodás és egy totyogó)

Ébredés reggel 6 körül. Az évek alatt megszerzett rutinnal alszotok vissza mindannyian legalább fél órát a 160*200-as francia ágyban, miután a férjed végre ráébredt, hogy egész éjszaka rossz helyen aludt a saját ágyában (gyerek szemmel nézve; egyébként csak dolgozni indul). Alapvetően jó kedvvel indul a reggel, ha nem morcolod meg magad az éjszaka során lerúgott veséid, az arcodba könyöklés és egyéb alapvetően véletlen, de igen fájdalmas testi érintések miatt. Van egy kis csetepaté a reggeli outfit kiválasztásánál, de még türelmednél vagy. Hihetetlen szerelmes vagy a férjedbe, vagy az apósodba, vagy bárkibe, aki lefőzi, mert készen vár a kávé. Tudod, hogy esélyed sincs egyedül elfogyasztani. Ahhoz tegnap éjszaka kellett volna felkelned, de akkor meg minek. Mindenki elégedett, pirul a piritós (mert általánosságban véve nincs friss kenyér - két gyerekkel közértbe?! No way!), harmónia, idill. Amíg ki nem választod a bögréket a kakaóknak. Egymás torkának ugrás. "Én iszom a békásból!" "Nem! Én akajom!" A gyerek tornádó végig civakodja magát a teljes konyha területén. A műsort vadászkutya idegzettel (azaz idegtől remegve) követed, és azonnali beavatkozásra készen szürcsölöd a (szokásosan) hideg kávét. 

Nagycsaládos változat - 3 gyerek (iskolás, óvodás, totyogó)

Reggel 6 óra előtt pár perccel. Arra riadsz, hogy a férjed keltegetni próbál. Még mindig úgy akarsz mozogni, mint egy artista, de már nem hiszel benne. Egy haldokló rozmárt vizionálsz, ahogy vonszolja magát a zord jégtáblákon. Nem érzed, hogy alvás közben pihentél volna. Fogzás, U know... Vagy betegség, vagy bármi más. Mivel épp az ébresztésed előtt altattad vissza a kicsit (legalábbis érzetre olyan, mintha), azt hiszed ma sikerülni fog egyedül meginni a kávéd. 6:05 már a nappaliban iszod a láva forró kávét. Nyikkan egyik, nyögdécsel a másik, a harmadik már éppen majdnem kiveri a tűz forró ébresztőd a kezedből, miközben kucorodni próbál. Konstatálod, hogy akkor ma sem sikerült, talán, ha ötkor kelek, á tökmindegy. Már magad sem érted, minek csinálsz ekkora ügyet ebből az egyedül kávézásból. Lassan köréd szállingózott a fészekalja. Húzóra megiszod a kávét, mert kell az erő és az éberség a folytatáshoz. Vihar előtti néma csend honol.

- Gyerekek! Menjetek felöltözni! 

- Minek, ha nem is akarok! Nem megyek ma iskolába, óvodába! Akkor sem alszom bent! Utálom! Nincs kedvem! Meddig kell még járni? Nem öltözök fel! Nem hozom a táskám! Nem mosok fogat! Világ legrosszabb anyája! Sosem vagy kedves! Ne apa ébresszen! Ne ébresszen senki! Nem megyek, már mondtam! Nem pirítóst kérek! Ne fésülj meg! Hagyjál békén!

Végül mindenki beül a kocsiba. Az oktatási intézmények felé szárnyalva hol a Retró, hol a Dankó rádió szolgáltatja a zenei aláfestést. Az iskolás már megbékélt, az óvódás már tervezi, hogy kivel mit játszik majd, a kicsi dalol ("üj ej a, éje a, kekekaka; é a ájo, éj a aa, u ú, u, ú, ejiejá, ejijeja; oji, oji, a-a).

Mire ketten maradunk a legkisebbel az anyataxiban végigfuttatom az indulást. Elmosolyodom, miközben felidézem, hogy megint Bangó Margit énekelt a  reggeli "Szívem első gondolata..." imádság alatt.