Egy ködös november 7.-én karácsonyi ajándékok gyártása közben futott át az agyamon az a kósza gondolat, hogy anya igazán tudja, hogy kell minőségileg elütni egy szem gyermeke alvási idejét. Igen anya tudja… Nemcsak most tudja, már tudta ezt korábban is, amikor kidekorálta csemetéje szobáját Bartos Erika egy kedves illusztrációjával. Igaz hetek alatt, mert fogzós alvás volt (azaz nem alvás). Meg azt is tudta anya, hogy a nyáron kötött macisapinak is eljön az ideje. De anya már akkor is tudta, hogy foglalja el magát, amikor még csak fél-anya volt, mert még várta a csimotát (lehet, akkor is pont aludt a pocakban). Példának okáért madarakat kötött a leendő gyerekszobába majdnan megfestett fájára.

De anya nem csak ezt tudta, tudja! Miközben járt a kezem (ajándékgyártás), fejben teljesen elmerültem az anyai mentális szkillek felsorolásában. Milyen sokrétűen változik az ember tudása, amikor gyermeke születik. Nyilván közhelyszagú gondolat, de hát minden közhely magja igaz. A teljesség mindennemű igénye nélkül ezekkel bővült a mit-tudok-mióta-anya-vagyok repertoárom:

• Anya tudja, hogy létezik a “szülési amnézia” (saját terminus technikus): paretomami blogján olvastam, hogy a nők fejében van egy kis manó, aki szülés után megébred és szétzúzza a szüléssel kapcsolatos fájdalomemlékeket. Igen kreatív és képszerű felfogás arról, ami valójában történik a szülés után. Esetemben is minden megszépült és elmúlt, még ott a szülőágyon, amikor megfogtam a manószerű gyerekem. Amikor elvették, akkor azonban határozottan úgy éreztem, mintha nemrég szültem volna… UPDATE: a szülési amnézia annyiszor élhető át, ahányszor szül az ember.

• Anya tudja, hogy a mennyiségi átváltások (még mindig) nem bölcsészbarát feladványok: a babamérlegen megjelenő 0.06 érték grammra átfordítva nem 6, hanem 60! Szegény gyerek az első itthoni etetésre 120 gr anyatejet kapott gyenge matekos anyjától… (mentségemre szóljon nincs érettségim matematikából, mivel az első, 2005-ös kétszintű érettségin viszgáztam) UPDATE: A második gyerekkel durvulnak a dolgok. Már megjelenik a különböző mértékegységek közti átváltás is. Egyszerre számolunk grammban és mililiterben.

• Anya tudja, hogy a csecsemők tényleg tudnak pont rosszkor anyagcsere-folyamatokat művelni: a kórházban fiam lepisilte a pelenkázó szomszédságában alvó újszülött társát, illetve pont akkor csinált le, amikor rátettem volna a friss, ropogós pelust az őt látogató rokonok előtt… minő gyakorlatlan anya! UPDATE: Nemcsak a csecsemők ürítenek rosszkor. Télvíz idején a kezeslábasba behúzott 3 év körüli is. Vagy kocsiba beszíjjazott nagytestvér. Vagy esős időben vízhatlan overálba kertbe kicsapott óvodáskorú. Őrá is pont rosszkor jön rá...
• Anya tudja, hogy a réteges öltöztetés a rugdalózó alatt kezdődik: mindennek a body a fundámentoma (egy református ének szabad átköltése)
• Anya tudja, hogy az elvek a szüléssel szublimálódnak: mert igenis, ha torkaszakadtából, vigasztalhatatlanul bömböl kap szilikon cumit, ha fogzik, köztünk alszik, ha 24 órában sír, akkor magamra kötve főzök, ha a sárban akar fetrengeni, akkor veszek vízhatlan ruhát, a sor folytatható… És itt most nem a gyerek 100% elkényeztetéséről van szó, vagy arról, hogy hisztivel minden elérhető, hanem arról, hogy minden első gyermekét váró nőnek vannak ködös elképzelései, jungi ősképei, hozott, öröklött, nevelt gyermeknevelési elvei, amik a csemete megszületése után formálódnak, a gyermekhez igazodnak. Feltéve, ha egyetértünk a szükséglet szerinti neveléssel (hú, de furcsa ez a pár szó egymás mellett).
• Anya tudja, hogy rettentően hasonló dolgok esetenként teljesen mások: homlokrakodó és markoló közti különbség, vagy a daru és a betonpumpa esete (tudom, hogy sokaknak ez triviális, no, de na…)

…és anya még rettentően sok mindent tud, csak eddig tartott ma a gyerek alvása…